A kert a gyermek számára rengeteg örömforrást biztosít. Adott a természet megfigyelési lehetősége, izgalmas játékterek hívogatnak, csábít a természetes anyagokkal való kísérletezés, lehet szabadon tevékenykedni és mindeközben sok-sok érzékszervi inger hat rájuk: illatok, ízek, fények, a napsütés melege vagy a szél fuvallata. Mindezek ötvözete maga a konyhakert! Amely mintha a mai modern világban kicsit háttérbe szorult volna, és a családi házak udvarán átadta helyét a dísz- és pihenőkerteknek, és az épített gyerekjátszóhelyeknek. Pedig mennyi élményforrást rejt! A család az aktív közös kétkezi munkavégzéssel szerepmintákat nyújt a gyermeknek, a gyermek elsajátítja a valamiről való gondoskodás szemléletét, kitűnő mozgáslehetőség, számtalan beszélgetéstéma ösztönzője és hosszan lehet sorolni tovább előnyeit. Reformtányér rovatunk témái szempontjából, viszont egy dolgot szeretnénk igazán kiemelni ezek közül, hogy a gyermek láthatja az ételek alapanyagait a szabadban termő zöldségeket, gyümölcsöket, s akár ott helyben meg is lehet kóstolni.
Akik korábbi generációk szülöttei, azok számára kisgyermekkorban még természetes volt a konyhakertben való gyönyörködés, az ágyások közötti kanyargós utak bebarangolása, a termesztett növényekkel való játékos ismerkedés. Aztán kisiskoláskortól kezdve osztályrészül jutott a konyhakertben való munkavégzés is: a locsolás, gyomlálás, betakarítás. Ennek a generációnak a „gyermekkor íze” a konyhakert révén másabb volt, mert más íze volt a fára mászás utáni cseresznyének, más illata volt a kertben leszakított paradicsomnak a vajas kenyér mellett és más íze volt a borsólevesnek is, ha előtte egy órán át közös beszélgetés közben bontogatni kellett. Az ételekhez élmények kapcsolódtak, így életközelivé tették magát az étkezést. Láthattuk, hogy hol nőtt ki a földből a sárgarépa, megtapasztalhattuk, hogy milyen szúrós a pöszméte vagy az uborka miközben leszedjük, hogy a napon szárítás után még a sárgabarackmag is milyen finom csemege tud lenni és az érettebb szemekből a legfinomabb lekvár készül.
Amikor egy gyermekben érzelmi töltésű élmény keletkezik egy-egy ételhez, vagy annak alapanyagához kapcsolódóan, azt akár az élmény hatására szívesebben el is fogyasztja. A leghétköznapibb példája ennek, amikor együtt bonjuk ki a narancsot, vagy pucoljuk az almát a bölcsődében a tízóraihoz, akkor mennyivel jobban ízlik mindenkinek, mint ebédnél az előre elkészített tányéron kínált összevágott gyümölcsszeletek. Természetesen nem mindenkinek adatik meg a nagyvárosi létben a konyhakert lehetősége, hisz korlátozottabbak a rendelkezésre álló szabadidő és a rendelkezésre álló tér viszonyai. Ma is van azonban lehetőség arra, hogy egy-egy élményt hozzátársítsunk az ételekhez. Egy-egy kisebb fűszernövénykert, gyümölcsfa, eperpalánta szépen illeszkedik a díszkertekbe is, sőt elfér az erkélyen kisebb teraszon akár. Nagyszerű családi program a környék gyümölcsöseiben meghirdetett „szedd magad akció, s talán nagyobb élmény a gyermeknek, mint bármelyik játszóház. Lehet gyűjtögetni a természetben is: akár bodzát, csipkebogyót, levendulát, kamillát. Kiváló lehetőség, ha a piacra együtt megyünk ki vásárolni és a kisgyermek saját kosarában viheti haza, amit választott. De már azzal is sokat teszünk, ha eredeti formájában megmutatjuk a gyermeknek a brokkolit, karfiolit, a sóskát, a zöldbabot, ha egy-egy adaggal nyers formában ismerkedhet.
A konyhakert nem utolsó sorban a környezettudatos gondolkodásra is nevel mindannyiunkat, amihez ajánljuk a szülőknek készített. Környezettudatos konyhakert diasorozatot, melyet a „Zöld Hónap” játékunk kapcsán a Karácsony György utcai bölcsőde kollektívája készített saját otthoni kertjeik és bölcsődéjük fotóanyagából válogatott képekkel.
Papné Gyöngyösi Katalin