Az irodalmi élmény megalapozása a bölcsődallal kezdődik melyben a ringatás öröme összekapcsolódik az „énekbeszéddel” ami a szavakkal és dallamokkal való játékos átmenetet képez a beszéd és éneklés között és gyakran halandzsanyelven szól.
A csecsemőkkel való hatékony kommunikáció eszközei és az első irodalmi műfaj az ölbéli játékok, verses, ritmikus mondókák, melyekben a hangsúly a mozgás a dallam és a ritmus egységén, valamint a testi közelség megtapasztalásán van. Ezeket a még beszélni nem tudó gyermekkel is játszhatjuk már, egészen a bölcsődéskor végéig, sőt azon túl is.
A magyar néphagyomány és népköltészet páratlanul gazdag ezekben a ritmusos, verses, mondókás, dallamos, mozgásos művekben, s telis-tele van játékossággal, humorral, vidámsággal. A művészeti nevelés csírái ezek és a mi legősibb gyökereink a hőcögtetők, csiklandozók, lovagoltatók, bökdösők, tenyérsimogatók hosszú sora.
A saját néphagyományunk mellett fontos, hogy a gyermekek találkozzanak a gyermekirodalom művészi értékű verseivel. A koragyermekkor elsőbbségét jelzik, hogy a magyar költők hosszú sorát érintette meg e korai életszakasz és számtalan gyermekvers született mind a klasszikus, mind kortárs költőink tollából. Petőfi Sándor, József Attila, Zelk Zoltán, Móricz Zsigmond, Weöres Sándor és Lackfi János, Varró Dániel – csak néhányat említve – olyan verseket, verses meséket írtak, amelyeket a mindennapokban a kisgyermeknevelők is használnak és használhatnak a bölcsődés korú gyermekek nagy örömére. Az öröm és élményszerzés mellett az irodalom a versek, az énekes játékok a gyermekek egész személyiségére hatással bíró „lelki táplálék”
Természetesen szolgálják az értelmi fejlődést, pozitívan hatnak a képzeletre, emlékezetre, figyelemre, kreativitásra. Fejlődik a kicsi beszédkészsége, mozgása, bővül a szókincse.
Így fogadtuk ma a családokat, és így ünnepeltük a Görgey Utcai Tagintézményben a Magyar Költészet Napját:
Felhasznált irodalom: Kádár Annamária: Mesepszichológia
Gróh Ilona: Jöjj ki napocska!
Molnár Szidónia kisgyermeknevelő