Vekerdy Tamás szavait idézve: "A játék és a mese két olyan varázseszköz, mellyel a legtöbb lelki és szellemi táplálékot nyújthatjuk gyermekünknek, s mellyel a legbiztosabban vértezhetjük fel őket a felnőttkorra."
- A mesélés mindenekelőtt örömteli együttlét, időtöltés a szülő és gyermeke, valamint kisgyermeknevelő és gyermek között. A mesélést általában intimitás jellemzi, testi közelség, és gyakran megelőzheti valamilyen rituálé, szertartás, ami mind-mind a biztonságérzetet erősíti. Az érzelmi biztonságban átélt mese jó közérzetet, kellemes érzelmi állapotokat teremt.
- A mesék cselekménye, története segíti a gyermeket a környezetében való eligazodásban, ezáltal kiszámíthatóbb lesz számára a világ.
- A mesék cselekménye segíthet feldolgozni azokat a konfliktusokat, szorongásokat, amelyek őt foglalkoztatják, ezért a mesék gyógyító hatásúak is.
- A jó mesehallgatókból lesznek a jó meseolvasók. Megalapozhatjuk az olvasóvá nevelést, valamint az iskolai előmenetel szempontjából is előbbre tartanak azok a gyermekek, akiknek rendszeresen olvasnak, hiszen a beszédfejlődés szoros összefüggésben van a gondolkodás fejlődésével.
- Segíti a nyelvi fejlődést, a szókincs bővülését. Mesehallgatás során a gyermek megtanulja a folyamatos összefüggő beszéd megértését.
- Fejleszti a figyelem koncentrációs képességet, az auditív figyelmet, valamint a memóriát.
- Mesehallgatás közben elképzeli, amit hall, így a belső képkészítés, képzetek kialakulását segíti, ami egy aktív folyamat, szemben a monitorokon készen kapott képekkel. Fontos azt is kiemelni, hogy amit hall abból saját fantáziájának megfelelő képeket készít, így az nem ijesztő, félelmetes számára.
Érdemes kitérni arra is, hogy mit meséljünk a bölcsődés korosztálynak?
A még nem beszélő gyermeknek főleg képekről meséljünk, mondjuk el a tárgyak nevét vagy adjunk róluk rövid leírást, mert ők még nem tudják követni a folyamatos beszédet. De azt ne felejtsük el, hogy a gyermekeknek a beszédértése sokkal fejlettebb, mint a beszédprodukciója, így a túl egyszerű unalmassá válhat.
Könyvek nélkül a saját szavainkkal is mesélhetünk rövid történetet, olyan eseményekről, amik vele/velünk történtek meg, vagy akár visszamesélhetjük egy napját. Ezeknek a történeteknek a hallgatása során újra átéli a kellemes élményeit, magyarázatot kaphat tisztázatlan vagy nyugtalanító kérdésekre, oldódhat ebből fakadó szorongása.
2-3 éves korban kedveltek a kisállat történeteket, melyek olyan eseményeket írnak le, amik akár vele is megeshettek volna. Az ismerős elemeket szeretik ekkor még nem a varázslatot, bonyolult cselekményt. Ezek a kis történetek segítenek neki a napi események felelevenítésében, az élmények rendszerezésében.
3 éveseknek már mesélhetünk láncmeséket is a rövid történeteken és állatmeséken kívül. Ekkor a rövid és minél egyszerűbb cselekményű, ismétlődő részeket és kevés konfliktust tartalmazó történetek a jók. A láncmesék jellegzetessége, hogy a középpontban álló egyszerű cselekménysort az összes szereplő végrehajtja. Így a gyermeknek lehetősége van rá, hogy az eseményeket pontosan megértse, nyomon kövesse.
A linkre kattintva pedig egy összefoglalót lehet olvasni arról, hogy a mesék hogyan járulnak hozzá a gyermekek intellektuális képességeinek fejlesztéséhez. Egyúttal szeretném ajánlani az Égigérő oldalt és a Neveljünk olvasókat csoportot is, ahol korosztályra lebontva találhatunk könyvválogatásokat, és a megjelenő újdonságokról is rendszeresen olvashatunk ajánlásokat.
Moldvay Olívia pszichológus