Ezek olyan összekapcsolódó fogalmak a fejemben, melyekhez élmények, ízek, illatok, emlékek kapcsolódnak. Ha már emlék, akkor azért az is eszembe jut, hogy három gyermekes anyaként már egész mást jelentett számomra a nyári szünet gondolata. Két nagyon meghatározó érzés kapcsolódott hozzá. Egyrészt a megkönnyebbülés. Mert végre nem kell rohanni. Nem kell, a keljél már, menjünk már, hol a kulcs, jajjj elkésünk…mókuskerekében pörögni. Ugyanakkor szorongató volt számomra gyakran annak kérdése, hogy meg tudom-e oldani a hosszú nyári szünetekben a gyermekfelügyeletet. Elég lesz-e a szabadságom? Le tudom-e kötni ennyi időn át a gyerkőceimet? Össze tudom-e hangolni a kicsit a naggyal? Terveztünk nagy dolgokat, színes programokat. Majd készítettünk költségvetést. Amit aztán előfordult, hogy újra kellett tervezni, le kellett faragni. Előfordult, hogy millió bibircsókot kívántam annak, aki kitalálta a nyári szünetet. Máskor pedig hálásan konstatáltam az ágyban hosszan elnyúló reggeleket, az otthon lazán eltöltött napokat. Egyszóval gyakorló szülőként meglehetősen vegyes érzelmekkel viseltettem a nyári szünet iránt. Időnként felmerült bennem. Kinek is kell valójában a nyári szünet? Mi a csuda haszna van? Végül is gyermekünk élete a bölcsiben is játék, móka, kacagás. Jó esetben valóban így van. Azonban a bölcsőde tud fárasztó is lenni. Csak gondoljunk olyan hétköznapi dolgokra, mint a reggeli kelés, készülődés, olykor rohanás és a bölcsődében töltött napi 8-10 óra. Gondoljunk arra, hogy pl. más a napirend. Ezen belül vannak kötött időpontok, mint pl. ebédidő, alvás idő… A kis gyermeket 10-12 másik gyermek veszi körül a szobában. Az udvaron 20-23 gyermek is, akikhez folyamatosan alkalmazkodnia kell. A kisgyermeknevelő figyelmén szintén osztozkodnia kell, sőt olykor várakozni a figyelemre. A felsorolás korántsem teljes. Ebből a kisgyermeknek is szükséges picit kikapcsolni. Amikor az otthon szabadságában létezhet, simulhat, kisimulhat.
De mi is az a minőségi idő valójában?
A gyerekek számára alapvető fontosságúak a szüleikkel közösen végzett tevékenységek, amelyeknek távolról sem kell különlegeseknek lenniük. A legfontosabb, hogy az együtt töltött idő, minőségi idő legyen. Minőségi idő minden olyan közös tevékenység, amely során a gyerekek láthatják, megérthetik, hogy kik vagyunk, melyek az értékeink, hogyan éljük az életünket, miközben mi is lényeges dolgokat tanulhatunk róluk. Ha törekszünk rá, hogy a bölcsi, óvoda, iskola, és egyéb tevékenységek mellett (amikor gyerekünk nem a mi társaságunkban van) legyenek közös tevékenységeink, hogy amíg a gyerek ezt igényli, együtt töltsük vele például az estéket vagy a hétvégéket, akkor már igen nagy lépést tettünk a minőségi idő álomcélja felé. Ráadásul nem kell feltétlenül gondosan szervezett, különleges és/vagy szórakoztató programokra gondolni: a jókedvűen végzett mindennapi tevékenységek (a lakásban, a ház körül, az autóban, a játszótéren stb.) pontosan ugyanannyit érnek a szülő-gyermek kapcsolatok szorosabbra fűzésében. Ha gyerekeinkkel együtt ebédelünk, vagy vacsorázunk, vagy részt veszünk bármilyen kedvenc játékukban. Ha odafigyelünk rájuk, amikor mesélnek valamit, vagy együtt nézzük velük a kedvenc rajzfilmjüket, majd beszélgetünk is kicsit róla. Amikor közösen olvasunk (ami rendkívül fontos, amíg igénylik ezt), akkor minőségi időt töltünk velük. Mindez mélyen rögzülni fog bennük még akkor is, ha ezek a tevékenységek (látszólag) nem olyan színesek és izgalmasok, mint egy vízparti nyaralás vagy egy délelőtt a vidámparkban (amelyek persze úgyszintén a minőségi időt gyarapítják, csak nem érdemes a fogalmat kizárólag ilyen alkalmakkal azonosítani).
Negyedóra itt, tíz perc ott. Nagyon jó és igen könnyen kivitelezhető módszer, ha bevonjuk őket a számunkra amúgy is mindenképpen elvégzendő, egyébként viszont a gyerekek nélkül bonyolított tevékenységekbe: teregetésbe, autómosásba, a reggeli elkészítésébe, valami olyasmibe, amit a gyerekek nem kötelező feladatnak kapnak, hanem élvezettel végeznek. A legfontosabb, hogy ez az idő valóban az együttlétről szóljon. Amibe nem harsog bele a telefon csörgése, és amit nem szakítunk meg egy-egy telefonálással, vagy egyéb tevékenységgel. Mert a minőségi idő értéke a rád figyelek, együtt vagyunk élményében rejlik.
Nagy Béláné