A gyermekkor iránti nosztalgiára minden generáció hajlamos, hisz életünk első meghatározó tapasztalatai onnan gyökereznek. A gyermekkorban játszott játékok, a szülői ház tárgyai, a családi ünnepek rítusai épp oly mélyen bevésődnek emlékezetünkbe, mint a szüleink vagy nagyszüleink által főzött ételek ízei. Élénken él bennünk a sütemények illata, a kedvenc ételek ízvilága, egy-egy megszokott menüsor emléke, hogy milyen ételeket ettünk hétköznap, s mi volt a tradicionális ünnepi ebéd.

Az anyai gondoskodás egyik meghatározó, ösztönös kifejezőeszköze a gyermek táplálása. Kezdetben a szoptatás, majd a hozzátáplálás során az önálló evés tanítása, és az étkezési szokások megalapozása az egyik legfontosabb anyai gondozási feladat. Láthatatlan, tudattalan csatornákon adja át az étkezések alkalmával az anya szeretetének és gondoskodásának jeleit. A mindennapokban elkészíteni a reggeli kakaót, összekészíteni az uzsonna csomagot, délután a kedvenc étellel várni a hazaérkező családot, mind a gyermeknek, mind a szülőknek érzelmi többletet is jelent. Az étkezés, a főzés így tud „szeretetnyelvé” átlényegülni a szülő és a gyermek viszonyában. Az alábbiakban három egyszerű ajánlás a közös „szeretetnyelv” működéséhez:

1, Segíthetjük az otthoni ízekre való ráhangolódást, ha mi magunk készítjük el az asztalra kerülő ételeket. Nem feltétlenül szükséges magas szintű főzési tudomány, hisz sokszor a legegyszerűbben elkészíthető, mégis ízletes és egészséges étel válik a gyerekeink kedvenceivé. Ha érzi a gyermek a szívesség adás érzetét, ha látja, hogy szeretettel, játékossággal készül el az étel, akkor biztosan szívesebben fogyasztja majd el. A szülők természetesen egymástól is tanulhatnak sütési és főzési praktikákat. Ehhez ajánlok egy weboldalt, ahol életkor szerint kategorizált receptötleteket, hasznos csecsemő és kisdedtáplálási tudnivalókat lehet találni egy gyakorló édesanyától https://manomenu.hu/

2, Fontos, hogy soha ne kapcsolódjon az étkezéshez elmarasztalás, büntetés, és ne feszüljön rá a család a visszautasítás eseteire se.  Ha csak megízlel, megkóstol egy gyermek egy ételt, s közben látja a felnőttet jóízűen enni, dícsérni már az is sokat jelent az étkezésekhez való pozitív hozzáállás kialakulásában. A visszautasítás eseteinél a csereétel felajánlásával, az étkezések közötti nassolással viszont könnyen hozzászoktatjuk a gyermeket, hogy bármikor visszautasíthatja a felkínált ételt. Ne feledjük, hogy egy-egy új ízt vagy ételt akár 5-10 alkalommal is kell kóstoltatni, hogy a gyermek megszokja és megszeresse azt.

3, Felkelhetjük a gyermek érdeklődését, ha beszélünk is az ételekről, miből készült, milyen fűszert tettünk bele, hol és hogyan sütöttük meg. A közös étkezéshez pozitív emóciók fognak bevésődni a gyermekben, ha az együtt evés közös családi örömforrás lesz, mert közben beszélgetünk, megdicsérjük egymást, apróbb szívességeket teszünk egymás felé, vagy ha az étkezés végén köszönetet mondunk. Így válik az „anyám főztje” a legkedvesebb ízzé emlékezetünkben, mert hozzátársítjuk gyermekkorunk idilli világát.

Papné Gyöngyösi Katalin