Legszembetűnőbb talán a játékeszközök, ruhák, édességek, rágcsálnivalók bősége. Nem is beszélve a digitális eszközökről és az információkról, amiből túl sok, és túl gyorsan jut el hozzájuk.
A boltban vásárolható játékok legtöbbje, un. „fejlesztő játék”, ami általában élénk színű, mozog, zenél, legalább két nyelven ismerteti a színeket, számokat, abc-t vagy a mértani formákat. A játék piac legtöbbször nem a gyermekek valós életkori igényét veszi figyelembe, hanem a szülőkét. Ők a vásárlók, nekik kell eladni a gyermek fejlődésének, nyugodt, elmélyült önálló tevékenységének ígéretét. Valójában pedig a gyermekek számára az egyszerű, sok fajta tevékenységre lehetőséget adó, nyílt végű játékok a legfejlesztőbbek, amelyek egyszerűségükből adódóan számtalan variációra adnak lehetőséget, és nem korlátozzák a fantáziát.
Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a túl sok eszköz állandó választási lehetőség elé állítja a gyermekeket, ami azt eredményezheti, hogy az egyik dologból a másikba kap, és nem tud igazán elmélyülni.
A kicsi gyermeknek a társ kezdetben a felnőtt, tőle tanulja meg az eszközök használatát, tőle merít ötleteket játéka továbbfejlesztéséhez. Ezért is lényeges, hogy ne csak testileg legyünk jelen, hanem szenteljünk számukra osztatlan figyelmet, legalább a nap bizonyos időszakában, amikor érzelmileg is elérhetők vagyunk.
Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy a gyermekek számára a szabad játék a legfejlesztőbb, minél többet – lehetőleg 4-6 órát - a szabad levegőn töltve.
Sajnos az utóbbi években a gyermekek szabadideje alaposan megcsappant. Kutatások szerint akár heti 12 órát is elveszíthetnek külön órák, programok, különféle foglalkozások következtében. Szinte társadalmi elvárássá vált, hogy a gyermekeknek egészen kicsi kortól kezdve szükségük van idegennyelvi foglalkozásokra, tornára, babaúszásra, játszóházra mert különben végérvényesen lemaradnak a kortársaikhoz képest, és nem fogják felvenni jó iskolákba őket. Szintén tendenciává vált, hogy a gyermekeket előre fel kell készíteni a következő fejlettségi szintre azért, hogy ne legyenek majdan hátrányba. Így könnyen előfordulhat, hogy egy többgyermekes családban a szülőknek táblázatot kell készíteniük, hogy menedzselni tudják a gyermekek különböző intézményen kívüli tevékenységeit.
Az elektronikus eszközök széles körben elterjedt használata szintén a szabadidő rovására megy, már a legfiatalabb korosztályoknál is. A mai gyermekeknek mesecsatornák sokasága, baba-tv, You Tube kínál non stop kiapadhatatlan szórakozási lehetőséget. A kicsik pillanatok alatt hozzászoknak a használatához, és onnantól kezdve nincs az a játékeszköz, ami elég vonzó lenne számukra, hogy konkurenciát jelentsen. A képek, zene, információ áradata rabul ejti őket, miközben testileg és szellemileg is passzivitásra kárhoztatja. Míg az élő szóban hallott mesék és történetek szellemi munkát igényelnek, képzeleti tevékenységet indítanak el, belevetítheti fantáziáját, vágyait. Kutatások bizonyítják azt is, hogy a döntően élő szóban hallott mesén felnövekedő gyermekek kognitív fejlettség terén akár másfél évvel is megelőzhetik kortársaikat, mire iskolába kerülnek.
A képernyő magához láncolja a gyermekeket - nagyon jól ki van találva, hogy mivel - és egykettőre függőséget okoz a használata, amiből sosem elég, mint minden függőség esetében az adagot növeli kell, és ha nem kapja meg elvonási tüneteket okoz. Ráadásul rengeteg olyan nyugtalanító dolog is eljuthat így hozzájuk, amivel egy felnőtt is nagyon nehezen tud megküzdeni, nemhogy egy gyermek. A globális felmelegedés, terrorizmus, éhezés, világjárvány, háborúk, balesetek, gyilkosságok, mind azt közvetítik, hogy a világ nyugtalanító, veszélyes hely, pedig a gyermekeknek azt kellene érezniük, hogy a világ alapvetően biztonságos.
Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében négy túlzásnak nevezi azokat a körülményeket, melyekkel a mai gyermekeknek szinte kivétel nélkül szembesülniük kell. Ezek a következők: túl sok tárggyal vannak körülvéve, túl sok választási lehetőségük van, túl sok információval vannak elárasztva, túl nagy sebességgel élik az életüket a családok. Payne szerint ezek a hatások összeadódva kumulatív stressz reakcióhoz is vezethetnek, melyek pszichoszomatikus tünetekben, figyelem zavarban, hiperaktív tünetekben nyilvánulhatnak meg. 
Mindezek fényében érdemes magunkban átgondolnunk a címben feltett kérdést, mire van szükségük valójában a gyermekeknek?
Véleményem szerint szükségük van:
- Minél több szabad játékidőre, amikor mindenféle kötöttség nélkül azzal játszik, amivel és akivel akar
- Sok mozgásra, életkori igényeinek megfelelő helyes táplálkozásra
- Gyermektársakra, baráti kapcsolatokra
- Egyszerű játékeszközökre, ami teret ad a kreativitásnak
- Élőszóban elmondott mesékre, történetekre
- Játékos, könnyed szülői hozzáállásra
- Meghitt együttlétekre
Moldvay Olívia DMJV Egyesített Bölcsődei Intézmény pszichológusa
Forrás:
-Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket?
Kulcslyuk Kiadó, 2013
-Vekerdy Tamás: Belső Szabadság
Elég jó szülő – elég jó gyerek Kulcslyuk Kiadó, 2017
-Jessica Joelle Alexander-Iben Dissing Sandahl: Gyermeknevelés dán módra
Hogyan neveljünk életrevaló és magabiztos gyerekeket?
HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2017