Hírek



Hogyan segíthetjük gyermekünket a bölcsődei beszoktatás idején? /Moldvay Olívia a DMJV Egyesített Bölcsődei Intézménye pszichológusának ajánlásai/

Az intézményekben ezekben a hetekben zajlik a beszoktatás, ami érzelmileg talán a legnehezebb időszaka a bölcsődei életnek, és nemcsak a gyermekek szempontjából. A beszoktatás egy folyamat, mely nem ér véget néhány nap alatt. Ugyanis nem akkor szokott be egy gyermek, amikor már sírás nélkül elviseli, hogy a bölcsiben kell töltenie hosszabb-rövidebb időszakot, hanem akkor, amikor már otthonosan mozog a napirend eseményeiben.

Tudja, mi után mi következik, felszabadultan tölti a játékidőt, és kezd kötődés kialakulni a kisgyermeknevelői felé. Így ez a folyamat akár több hét vagy hónap is lehet, a gyermek személyiségének és korábbi tapasztalatainak valamint tűrőképességének függvényében.

De nem csak a gyermek szempontjából nehéz ez az időszak, hanem a többi résztvevő a családtagok szempontjából is. Az intézményi nevelésbe való bekapcsolódás, az elválás, leválás ugyanis a szülőknek is feladat, főleg ha nincs otthon nagyobb testvér, aki már korábban „kitaposta volna az utat”. Szülőként meg kell birkóznunk azzal az érzéssel, hogy gyermekünket mások gondjaira bízzuk, mások vigyáznak rá, új kötődések alakulnak ki. Természetesen a közösségi lét velejárója az is, hogy esetleg sérelmek érik, és mi ezektől nem tudjuk majd megvédeni. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyermekeink érzelmileg egy hullámhosszon vannak velünk, megérzik a mi elhatározásunkat, szándékunkat, bizalmunkat, de akár bizonytalanságunkat, kétségeinket is, s ez mind befolyásolja beszokásuk menetét. Bízzunk a bölcsődei szakemberekben és segítsük velük együtt a bölcsőde falain belül és hazatérve is gyermekünk beszoktatását.

 

Hogyan tudjuk szülőként segíteni, támogatni gyermekünket ebben a folyamatban?

 

·         Talán a legfontosabb, hogy az intézményi adaptáció a gyermek egyedi igényeinek figyelembevételével, a szülő/k támogató jelenlétében történjen, fokozatosan. A szülői hátország biztonságában sokkal könnyebb megismerni és elfogadni az újat, megbarátkozni a még ismeretlennel. Ez nem csak a kisgyermek szempontjából nagyon lényeges, hanem szülőként is sokat profitálhatunk belőle. Megismerhetjük így a napi eseményeket, bölcsődei szokásokat, beleláthatunk a kisgyermeknevelők munkájába, megtapasztalhatjuk, hogyan viselkedik gyermekünk a közösségben. Ha adódik rá lehetőség akár le is fényképezhetjük a gyermekünket a különböző napirendi események során, a bölcsőde különböző helyiségeiben. Ezeket a képeket aztán majd mesekönyv-szerűen nézegethetjük, saját szavainkkal mesélhetünk róla, ezzel is közelebb hozva otthonunkhoz a bölcsőde világát.

·         Szintén segíthetjük az új helyzet elfogadtatását azzal is, ha a bölcsődei eseményeket, társak, kisgyermeknevelők nevét beleszőjük azokba a történetekbe, amiket a gyermekünknek mesélünk. A könyvesboltokban szintén lehet mesekönyveket vásárolni, amelyek az óvodáról vagy bölcsődéről szólnak, s ezeket a képeket szintén fel lehet használni a közös beszélgetésekhez, meséléshez. Lefekvés előtt el lehet mondani például, hogy már Balázska is alszik, Dórika is vagy Kati néni is lefeküdt; illetve a bölcsibe indulás előtt, hogy már kik vannak bent, és kik fogják várni őt.

·         Biztosan mindenki számára egyértelmű, de azért leírom, hogy a gyermektől mindig köszönjünk el, mielőtt otthagyjuk a bölcsődében. Nagyon fontos, hogy lássa, és tudja, hogy elmentünk. Meg kell ezt tenni, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ezzel felzaklatjuk. Látnia kell, hogy elmentünk, el kell búcsúznunk, és tudnia kell, hogy mikor fogunk érte jönni!

·         Rögtön ehhez kapcsolódik a következő dolog. Hogyan magyarázzuk el, hogy mikor jövünk érte? Hiszen a kicsi gyermeknek az időérzéke még nagyon fejletlen. Az ő kis életükben ennek most kezd jelentősége lenni, az otthoni időszak „időtlensége” után, pont az intézménybejárással kezd ez realitássá válni. Ezért ne azt mondjuk, hogy négy órakkor vagy fél óra múlva, számukra ez nem megfogható. Próbáljuk az idő múlását napi eseményekhez kötni, ismétlődő cselekvésekhez, hiszen a gondolkodásuk is ezen a szinten működik. Az ismétlődő tevékenységek egymásutánisága segít eligazodni a különböző időszakok, napszakok között. Tehát mondjuk el, hogy most játszol az udvaron, azután ebédeltek, utána alszol, meguzsonnázol és már itt is lesz anya/apa. Természetesen pontosan ott is kell lenni a megbeszélt időpontban!

·         A szülőktől való időleges szeparációt az otthonról hozott, és azt jelképező tárgyak: rongyik, alvókák, cumik segítenek elviselni. Ne felejtsük hát ezeket otthon! A csoportszobákban egyébként általában megvan a kialakított helye ezeknek a kellékeknek, ahová a gyermekek lerakhatják, ha aktuálisan nincs rá szükségük, és bármikor magukhoz vehetik, ha egy kis vigasztalásra vágynak. Szintén ezért szoktak kérni a kisgyermeknevelők olyan fényképet, melyen a kigyermek a szüleivel, testvéreivel látható. A falra feltéve, bármikor odamehetnek a gyermekek megnézni és a kisgyermeknevelő ilyenkor a családot szövi bele meséibe és történeteibe, amely ugyanúgy segíti és erősíti gyermeket az elválásban.

·         Talán a beszoktatás időszakában nem szükséges külön programokat szervezni a bölcsőde után, mintegy kárpótlásul a külön töltött időért. Általában ilyenkor a gyerekek otthon szeretnek lenni legjobban, a megszokott környezetükben. Fokozottabban igénylik a szülők kizárólagos figyelmét és testközelségét is és nagyon vágyják, ha végre együtt lehetnek. Így ha lehet, hazaérve ne essünk neki rögtön a házimunkának vagy a vacsorafőzésnek, hanem hagyjunk időt egy kis közös ücsörgésre, játékra, vagy mesélésre. A gyermekek egyébként úgy is kiprovokálják a velük való foglalkozást, ha mással nem, hát sírással, nyüglődéssel.

Végül, fontos azt is elmondani, hogy a befektetett energiának és időnek meg lesz a jutalma! A jól sikerült beszoktatás ugyanis - amikor a kisgyermeknek van lehetősége fokozatosan belenőni/felnőni az új helyzethez - az önbizalom forrásává válhat. Ő már olyan ügyes és önálló nagylány/nagyfiú, aki bölcsődébe jár, amíg anya és apa dolgozik!




Vissza